Biztosan te is kívülről tudod az olyan sablon tippeket, amit a gimnáziumi tanárok és az aggódó szülők tanácsolnak neked fiatalon: légy önmagad. Kérdezz sokat. Légy őszinte. Készülj fel. Az a helyzet, hogy ma a munkapiacon ennél sokkal több kell.
 
Egyáltalán, mit jelent az, hogy legyél önmagad? Melyik önmagad? Az otthoni, a bulis, vagy a családi? Mit kérdezz, ha megkaptál minden választ előre? Mennyire lehetsz őszinte valakivel, aki remélhetőleg hamarosan a felettesed lesz? Miből készülj fel, ha nem akarod bemagolni a vállalkozás marketingstratégiáját egy interjú kedvéért? Rengeteg összezavaró kérdés merül fel bennünk, fiatal pályakezdőkben.
 
 
Pánikra semmi ok, a Manrepeller egykori HR partnere, Haley Nahman segít eligazodni az állásinterjúk labirintus szerű utain. Vesd ezt össze azzal a cikkel, amit a jó első benyomás művészetéről írtunk, és garantáljuk sikered.
 

Beszéld meg önmagaddal

 
Sokan futottunk már bele abba hibába, hogy hiába terveztük el fejben a teljesen banális kérdésre a választ (lásd, mit tudnál hozzátenni a céghez), élőben belezavarodunk, elbizonytalanodunk, vagy még rosszabb, elkezdünk összevissza beszélni. Ha nem akarsz a jó munkamorálod és remek organizációs képességed helyett arról beszélni, hogy mennyire fel fogod dobni a céges karácsonyi bulit az isteni tojáslikőröddel, érdemes magad előtt kimondani otthon a választ. Haley szerint nem elég leírni, végiggondolni, vagy összefoglalni. Meg kell állni a tükör előtt, és a saját szemedbe mondani.
 

Ne felejtsd el, hogy egy emberrel beszélgetsz

 
Mielőtt elkezdenéd a betanult (és tükörbe mondott) monoton dumád, jusson eszedbe, hogy aki veled szemben ül, szintén egy érző, emberi lény, aki valószínűleg ugyanolyan korán kelt mint te, és pontosan annyira várja a munkaidő végét, mint te fogod, ha felvesznek. Főleg, ha nem profi HR kollégával találkozol, engedd el magad, hiszen az interjúztató nem arra fog emlékezni, hogy mit mondtál (amíg nem beszélsz teljes hülyeségeket), hanem arra, hogy milyen benyomást tettél. Kicsit olyan ez, mint egy vakrandi: eleinte megpróbáljátok felmérni azt, hogy mennyire passzolnátok össze. Csak itt nem a magánéleti, hanem a professzionális tulajdonságok számítanak.
 

Legyél nyugodtan informális


 Az egyetemi vizsgák és a szóbeli érettségi kérdései élénk traumaként élhetnek benned, de ne feledd, hogy egy állásinterjú nem az elsajátított tudás kategórikus felsorolását kell hogy tartalmazza (legalábbis jó esetben). Hanyagold azokat a szófordulatokat, amiket maximum egy rettenetesen hivatalos emailben, esetleg az angol királynővel folytatott telefonbeszélgetés közben használnál. Sokkal megnyerőbb, ha egy kis lazaságot csempészel a beszélgetésbe, ha elengeded magad, és megtöröd a kérdés-válasz mintát, ami miatt kihallgatásra emlékeztetne a találkozó.
 

Számolj le a kamu gyengeségekkel


 Amikor megkérdezik a legnagyobb gyengeséged, nehogy olyan sablonnal válaszolj, mint hogy “perfekcionalista vagyok” vagy “nem tudok megállni, amíg nem tökéletes a munkám” esetleg hogy “munkamániás vagyok”. Mindenki tudja, hogy ezek kamuk. Az interjúztató és te is, de még a szomszéd szobában hallgatózó titkárnő is. Sokkal jobban teszed, ha bevallod egy igazi gyengeséged, hiszen az a munka folyamán előbb utóbb úgyis kiderülne. Persze nem kell magad lábon lőni, és mondjuk lustának nevezni magad. Sem pedig abszolút irreleváns információt megosztanod magadról, mint hogy nem szereted anyukád macskáját. És ha tényleg a fent említett klisék a gyengeségeid, csomagold be selyempapírba, köss rá színes masnit, és tálald úgy, hogy szinte észre se veszik, milyen béna gyengeséged van.
 
 

Kérdezhetsz, de nem kell kérdezned

 
A legtöbb interjú végén van lehetőséged érdeklődni, kérdéseket tenni fel az interjúztatónak. De ettől még nem kell úgy érezned, hogy muszáj. Hanyagold például az olyan okoskodó kérdéseket, mint hogy mi a cég öt legfontosabb elve. Engedd el az olyan lusta kérdéseket is, mint hogy mi az interjúztató szerint a legjobb dolog a munkában. Ezek helyett jobban teszed, ha csendben maradsz. Viszont ha tényleg van valami, amire kíváncsi vagy, semmiképpen se tartsd magadban! Ha mondjuk érdekel a főnököd munkastílusa, vagy a cég története, a munkahely atmoszférája, kérdezz rá. Ha választ nem is, egy jó pontot biztosan kapsz az érdeklődés miatt.
 
 
És ha csak egyetlen dolgot jegyeznél meg a cikkből, az legyen, hogy egy állásinterjú olyan, mint egy randi: ha felkészülsz, és igyekszel, mindkét fél elégedetten fog távozni, de ha megjátszod magad és túlzásba viszed a dolgot, csak az a jelentkező leszel, akit soha nem hívnak vissza.
 
 
Ti mit gondoltok, van tuti receptetek egy állásinterjúra? Hogyan készültök fel, milyen érzésekkel indultok neki a nagy napnak? Fogjátok alkalmazni Haley Nahman tanácsait? Írjátok meg nekünk a Facebookon!